Egyforma edényeket, evõeszközöket és poharakat használjunk.
A terítésnél alulra kerül a lapos tányér, felül legyen a mélytányér. Ha elõétel is van, a mélytányér alá két lapos tányért tegyünk.
A kistányért a teríték bal oldalán helyezzük el.
A tányérokat úgy helyezzük el, hogy közöttük legalább 60 - 80 cm távolság legyen.
A tányérok helyezetének megfelelően helyezzük el a székeket.
Az asztallábhoz ne ültessünk senkit. Nem a babona miatt, ami azt mondja, hogy az illető nem fog házasodni, hanem mert kényelmetlen.
Az asztal lehetőleg úgy legyen elhelyezve, hogy ne érje huzat az ott űlőt.
A világítást is úgy oldjuk meg, hogy ne zavarjon senkit.
Az asztalra ne helyezzünk sok virágot mert az választófalként viselkedne a vendégek között.
Az asztalterítő lehetőleg úgy takarja az asztalt, hogy legalább 20 cm lelógjon az asztal szélétől, legyen összhangban a tányérok színével, és mindig ragyogó tisztán tegyük fel. Ünnepi alkalomra illik fehér abrosszal teríteni, máskór pedig használhatunk szines vagy mintás abroszt.
A szalvétát összehajtva tegyük a tányér jobb oldalára. Ha papírszalvétát használunk, arra vigyázzunk, hogy a színe találjon a teríték színével.
Evőeszköztipusok:
Evőeszköztipusok:
- nagy evőeszközök: kanál, kés, villa
- kis evőeszközök (desszerthez, előételhez): kanál, kés, villa - kávés vagy teáskanál
- mokkás vagy pikolókanál
- halkés és halvilla: a halkés kissé lapátszerű „pengéje” életlen, hogy a vendég ne vágja el a szálkát. A villa is nagyobb felületűre van kiképezve. A halételeken kívül békához, a nem egészben felszolgált halételekhez is ezt adják.
- rákkés és rákvilla: a rákkés hegyes, közepe táján ki van lyukasztva, hogy a rák ollóját ennek a lyuknak a segítségével törje le a vendég. A rákvilla kifelé tartó hegyes és kétágú.
- homár villa: nyele kanálkiképzésű, hosszú eszköz, a végén két kis villaszerű heggyel.
- kaviárkés: lapátszerű, lekerekített életlen kés
- vajkés: a kaviárkéshez hasonló, de a penge hátsó felületén bemetszéssel készült, hogy a vaj kenéskor a kenyér egyenetlenségét követni tudja.
- sajtkés: pengéje felfelé ívelt, hegyes vége van
- csirágfogó, a spárgához
- csigafogó és csigavilla
- osztrigavilla
- fondüvilla
A kényelmes étkezés úgy kívánja, hogy a tányér ne legyen se beljebb, se kijjebb az asztal szélénél.
Ezután jön a levesestányér.
A kést a tányér jobb oldalára tegyük, élével a tányér felé fordítva.
A villa helye az ellenkező oldalon van, a hegyével felfele.
A kanalat vagy a kés mellé, vagy a tányér elé tesszük, mellé pedig a kiskanalat.
Ha halkést és halvillát használunk, tegyük őket a rendes kés és villa mellé.
Ha a halhoz két villát teszünk, akkor az egyik az egyik oldalra, a másik a másik oldalra kerüljön.
Ha előételt is szolgálunk fel akkor úgy számoljunk, hogy a kést és a villát az előétel elfogyasztása után ki kell cserélni. Nem illik egy evőeszközzel több fogást elfogyasztani.
A savanyúságos- vagy a kompótostányér a nagytányértól balra tesszük, jobbra pedig a poharakat.
Só-, paprika- és borstartó lehetőleg több is legyen az asztalon, hogy mindenki könnyen hozzájuthasson, anélkül, hogy asztalszomszédját zavarja. Fûszertartó legalább minden negyedik teríték mellé kerüljön.
Uzsonnára kissebb tányérokkal terítsünk. Jobbra mellé tegyük a csészealjat és a csészét.
A kávéskanál helye a csészealj jobb oldalán van.
1. Fehér boros pohár, 2. Vörös boros pohár, 3. Bordeaux-i pohár, 4. Burgundys pohár, 5. Pezsgős pohár, 6. Vizes pohár
1. Koktélos pohár, 2. Hígított tömény italos pohár, 3. Sörös pohér, 4. Konyakos pohár, 5. Desszertboros pohár, 6. Whiskys pohár
A terítéken a poharak állnak legelöl.
A vizespoharakat állítsuk a kés hegye elé.
Ha többféle italt szolgálunk fel, a talpas poharakat annak megfelelõen helyezzük a tányérok elé.
A söröspoharakat nem kell elõre az asztalra tenni.
Svédasztal
Svédasztal
- Ha sok vendég van, és nincs elegendő ülőhely, akkor ez egy praktikus terítési forma. Van azonban egy komoly kritériuma!! Nem lehet olyan ételt tálalni rajta, mint a leves, főzelék, vagy amelyhez vágni kellene a húst. Csak falatnyi ételdarabkák szerepelhetnek a kínálatban.
- Ha mégis az előbbi ételeket is kínálnánk, akkor gondoskodni kell arról, hogy a vendég asztalnál ülve fogyaszthassa el!
- A svédasztal fő kínálatai a hidegtálak. Ha meleg ételt szeretnénk, akkor azt melegítő edényben kell az asztalon tartani. Ez utóbbit inkább a nagyobb éttermi fogadásokon alkalmazzák. Otthon semmiképpen nem praktikus, tehát inkább maradjunk a falatocskáknál.
- A svédasztalnál a terítő a földig ér.
- Az asztal sarokrészeire helyezzük el az egymásra rakott tányérokat, közelükbe az evőeszközöket egymás mellé. Egy - egy kupac ne legyen 10 készletnél nagyobb.
- A szalvétákból is kis szigeteket készítsünk.
- Ne feledkezzünk meg a szeletelt kenyérről, vagy az ennek megfelelő pékáruról sem. Textil szalvétával takarjuk le, hogy ne száradjon ki hamar. Több pontján helyezzünk el ilyen kenyeres kosárkákat, tartókat az asztalnak.
- A középső részekre rakjuk fel az ízlésesen elkészített ételeket tálakban, amelyekben szintén maximum 10 adag ételt rendezünk el.
- Inkább több kis szigetecskénk legyen, mint hatalmas tányértornyok, vagy óriási tálak étellel megrakva. Ez nyilván nem is praktikus, mert amikor a vendégek szeretnének szedni, a tömeg egy helyre összpontosulna. Osszuk meg őket, így közel azonos időben jut mindenki ételhez.
- Ha tehetjük, külön asztalra rakjuk a poharakat, italokat. Szintén szigetszerűen elrendezve, hogy minél többen férhessenek hozzá.
- A svédasztal központi helyére tegyük az asztaldíszt. Ennél használhatunk látványosabb dekorációt is, hiszen nem fogja befolyásolni az étkezők beszélgetését.
Az asztali rend:
A házigazda vagy a háziasszony döntse el idejében, milyen sorrendben helyezi el a vendégeit az asztalnál, ugynis illetlenség vele szemben ha a vendégek hozzákezdenek a helyek cserélgetéséhez.
A vendégeket lehetőleg úgy ültessük, hogy egymás mellé azok kerüljenek, akiknek az érdeklődési köre azonos.
A háziasszony, miután mindenki elfoglalta a számára kijelölt helyet, jó étvágyat kíván és kezdődhet az étkezés.
Az ebéd természetesen a levessel vagy az előétellel kezdődik.
A háziasszony joga, hogy kit kínál meg elsőnek a sülttel vagy más ételekkel.
A nagyétkű vendég csak akkor kérjen újból, ha mindenki jól el van látva és ha maradt még a tálban.
Aki a levest vagy az italokat felszolgálja, mindig a vendég jobb oldalára álljon, más ételek esetén a bal oldalra.
A sültek felszeletelése a háziasszony feladata.
Mielőtt bármilyen tálat az asztalra teszünk, óvatosságból töröljük meg még egyszer az alját.
Puszta kézben semmit ne vigyünk az asztalhoz. A tálcákat általában kendővel letakarva használjuk.
Az asztalon keresztülnyúlni nem szabad, inkább kerüljük meg a vendéget.
A meleg ételt mindig meleg, a hideg ételt mindig hideg edényben tálaljuk s a vendégnek ennek megfelelő tányért adjunk.
A csontos, szálkás ételeknél baloldalra, a villa elé tegyünk csontos tányért.
Az angolos húsokhoz készítsünk oda mustárt, ketchupot, Worcester-mártást, a roston sült húsokhoz mustárt, a salátákhoz ecetet, olajat, a melegkonyhai és édes tésztákhoz, bogyós gyümölcsökhöz porcukorszórót.
A hölgyeknek kell mindent előbb adni, azután a férfiaknak, az idősebbeknek hamarább, mint a fiataloknak, az ünnepeltnek az ünneplők előtt.
Étkezési idők
Az étkezési időpontok meghatározása rendkívül fontos. A vendégek sokszor otthoni életrendjüket nem változtatják meg szívesen, ezért szabályozni kell az étkezések idejét. A vendég kívánságait is figyelembe véve érdemes kiválasztani a különböző étkezésekhez felkínált ételeket.
Az általános étkezési idők és szokások a következők:
* A reggeli 7-10 óráig tart. (Az érkezési, elutazási időpontokhoz alkalmazkodni kell.) A continentális reggelire általában kávét, tejet, teát, kakaót, péksüteményt, kenyeret, vajat, mézet, dzsemet szolgálunk fel. Egyes országok vendégei, mint pl. az osztrákok, németek, angolok, dánok, oroszok ennél sokkal bőségesebben reggeliznek, felvágottakat, különböző tojásételeket, halat, sajtokat stb. fogyasztanak és étkezés előtt gyümölcslevet, vagy pálinkát isznak. Ilyen igények megváltoztatják a reggelivel kalkulált szobaárakat.
* A tízórai általában egyszerű szendvicsekből, felvágottakból, virsliből stb. áll. Sokan csak egy pohár italt, gyümölcslevet, vagy tejet, sört fogyasztanak. Sörfogyasztáshoz frissen sült pogácsát, sajtos rudat, körözöttes sóskiflit, tehát ún. sörkorcsolyát szokásos kínálni.
* Az ebédidő általában 12-15 óra közötti időszakra esik. A nálunk főétkezésnek számító ebéd a legtöbb nyugati és déli országban nem főétkezés. Az ilyen országokból érkező vendégek a nálunk szokásoknál jóval könnyebb ebédeket esznek. Levest általában nem fogyasztanak, inkább előételeket, vagy salátákat. Esetleg roston sült, vagy egybesült húsokat, bő zsírban sült burgonyával, vagy angolosan készített főzelékkel. A zöldségféléket gyakran önálló fogásként, a salátákat pedig a keleti népek általában étkezés előtt, a nyugatiak étkezés után fogyasztják. A saláták elkészítésére nagy gondot kell fordítani, mert a külföldiek cukormentes, olajos, mustáros, citromos önteteket kedvelnek. Több országban meleg, vagy hideg szendvicset, esetleg erőlevest, vagy egy csésze teát fogyasztanak. A nyugatiak étkezéseiket leginkább sajttal, fagylalttal, vagy gyümölccsel fejezik be.
* Az uzsonna ideje 16-17 óra között van. A legtöbb vendég ilyenkor teát, feketekávét, tejeskávét, különböző süteményt, esetleg szendvicset, üdítőitalt, sört, vagy bort fogyaszt.
* A vacsora ideje nálunk 19-21 óra között van. Sok országban a vacsora főétkezés jellegű, ami egy teljes ételsor fogyasztását jelenti, a hozzáillő italokkal együtt, és már 18 órakor elkezdődik. A külföldiek ezt az étkezést – a hazai szokásoktól eltérően – levessel kezdik, majd az előételek következnek. Főételként különböző módon elkészített szárnyasokat, bárány-, sertés-, marha- és borjúhúst stb. fogyasztanak, megfelelő körítéssel és salátával. Végül a vacsora befejező fogásaként fagylaltfélék, különböző krémek, esetleg pudingok, sajtok, gyümölcsök következnek. Az étkezést aperitiffel kezdik, az ételeket borokkal kísérik.
* A késő estébe nyúló kulturális programok utáni, 23 óra körüli étkezés már nem újabb vacsora, hanem könnyű ételekből összeállított, étvágycsillapító étkezés. Ilyenkor rendszerint egy csésze levest, egy szelet sült halat, vagy egyéb sültet, hideg szárnyast, apró édességeket, salátát, vagy gyümölcsöt esznek. Hasonló „könnyű vacsorát” ajánlhatunk a fáradt, hosszú utat megtett és elsősorban pihenésre vágyó vendégnek.
Az étrend-tervezés szabályai
Az étrend (menü) egy-egy étkezés során az egymás után felszolgált ételek sorát jelenti. Mindig körültekintően állítsuk össze a vendégeinknek kínálandó étrendjeinket. Az alábbiakban tekintsünk át néhány általános szabályt:
1. Az egymást követő ételek, halak, húsok és mártások ne legyenek azonos színűek.
2. Az ízek és anyagok ne ismétlődjenek.
3. Egyedül a burgonya ismétlődhet, de ez is mindig más formában készüljön.
4. Az egymást követő ételeknek ki kell egészíteniük egymást, tehát a könnyebb előételt nehezebb sült, a nehezebb előételt könnyebb sült kövesse.
5. Az étrendnek idényszerűnek kell lennie, tehát nyáron a friss zöldségek, az idényhúsok uralkodjanak az étrendben. Mellőzzük a lencse-, bab-, szárazborsó-főzelékeket, a bőrös-karajt és egyéb zsíros húsokat. Ezeket inkább télen adjuk.
6. A mártásos ételek lehetőleg ne kövessék egymást.
7. Az étrend tervezésénél alkalmazkodjunk a résztvevők ízléséhez, korához, nemzetiségéhez, étkezési szokásaihoz, összetételéhez és nem utolsó sorban kívánságaikhoz.
8. Az étrendben legyen mindig zöldségféle, saláta, gyümölcs is.
9. A zsírosabb ételekhez a házi savanyúság jó kiegészítő.
10. Az egyes nyersanyagok megválasztásánál gondoljunk arra, hogy az étkező az alapvető tápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok) mellett a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat is megkapja.
11. Törekedjünk a vegyes táplálkozás megvalósítására. Ha gazdagabb, „ünnepi” étrendet állítunk össze, mindenből kevesebbet tálaljunk, mert a teljes étkezés alatt elfogyasztott ételek együttesen kell, hogy biztosítsák az adott étkezés minőségi követelményeit és kalóriaszükségletét.
Ezek a szabályok természetesen csak alapszabályok. Otthoni, házias környezetben a „ház”, a táj jellegének megfelelő magyaros, házias ételeket ajánljuk, a ház és a régió boraival, italaival együtt.
Asztali illem
- a nő ül le először a férfi segítségével, aki elhelyezi számára a széket
- kézitáskát az asztalra helyezni nem illik
- asztalnál sminkelni, rúzsozni, puderezni illetlenség
- rúzsfoltot hagyni a szalvétán vagy pohér szélén szintén illetlenség
- a férfi feladata megkostólni a bort, rendelni és rendezni a számlát
- a hangoskodás, feltűnő viselkedés illetlen
- azért van az étlep, hogy abból válasszunk, nem pedig a szomszéd asztalnál űlő vendég tányérjából
- a tányérokat összegyüjteni az asztalról a pincér feladata, nekünk megtenni illetlenség
- a szalvétát összehajtogatva a helyére tenni, valamint összegyűrve a tányérba tenni illetlenség, a teríték mellé tegyük le összefogva
- A pálcikákat csakis az étel megfogására alkalmazzuk, nem illik rájuk szúrni a falatot,
- Ha valamit már felemeltünk a tányérról, azt nem illik oda visszatenni, együk meg az egészet.
- A pálcikákkal tilos mutogatni, másoknak ételt kínálni, az ételben turkálni, válogatni, s ha épp nem használjuk, csakis az erre a célra szolgáló tartóra helyezzük, ne tegyük asztalra, tányér szélére.
- A rizses-, tésztástálakat balkézzel emeljük magasra, s a fennmaradó távolságon már könnyebben egyensúlyozhatjuk végig a falatot a szánkhoz.
- Igyekezzünk kés vagy más evőeszköz segítsége nélkül enni, mert ezek használata japán értelmezésben azt jelenti, hogy az étel ehetetlenül kemény.
- A levest a csészéből közvetlenül illik meginni, a nagyobb darabokhoz pedig ismét a pálcika szükséges.
- A leves fogyasztásánál kifejezetten illendő a szürcsölés, az egyéb hanghatásokat azonban igyekezzünk kerülni, akárcsak az orrfújást, ami az asztalnál nagy illetlenség.
- Ugyancsak sértő, ha a tányérunkon ételmaradékot hagyunk, ha semmi mást, de a rizst feltétlenül fogyasszuk el teljesen.
- A szójaszószt sose locsoljuk közvetlenül az ételre, hanem az erre külön elhelyezett tányérkába öntsük, ebbe mártogathatjuk a falatot.
- A szójaszószból mindig csak annyit öntsünk a tálkába, amennyit el is fogyasztunk, s ügyeljünk rá, hogy a sushit a halas felével mártogassuk a szószba, csak rövid ideig, nehogy szétázzon.
- A saját evőpálcáinkkal ne kínáljunk vagy adjunk át másoknak ételt.
- A sushit a halas felénél mártogassuk bele, mert a másik oldalánál a rizs szétázna, és akkor nemhogy elegánsan, de még civilizáltan sem tudjuk egyben bekapni.
